Tengerjárat motorral
Régen várt túránk elérkezett. A rossz idő miatt már egyszer el is lett halasztva, de az első napra most is esőt ígértek. Így reményekkel tele készültem össze este, hátha mégsem fog esni.
Szombat hajnal, még sötét van, az utakon eső nyoma látszik. Kimosom a csipát a szememből, indulás a találkozási pontra. Az óra mutató épp kanyarodott, sietni kell már 4:30 van. Egy 20 perc alatt elérem a találkozási pontot. A reggeli nyúzottság nem látszik egyikünkön sem, inkább az izgatottság. Végre Megyünk!
Szentgotthárdnál megálltunk a határ előtt, mert Ausztria felé eléggé szürke volt már az ég. Fel kellett venni az eső ruhát, mert nagy volt az esély, hogy a nyakunkba borul az ég. Ami sajnos be is következett. A felhők szürkévé festették az amúgy színes tájat. Hegyes völgyes tájon visz végig az utunk, tekergünk közöttük, mint a kígyó. Élvezném is, ha közben nem lenne akvárium a csizmámban. 200km elteltével megállunk pihenni és felmelegedni Trojane ban. Egy nagyon jó kis hangulatos fánkozóban.
Kissé összefagyva, a kezem nem működik, a cipzár lehúzása komoly erőpróba. 10 perc a forró vizes csap alatt, kezd melegedni a kezem. Reggeli gyanánt elfogyasztunk egy hatalmas fánkot, és egy forró tejes kávét hogy átmelegedjünk, és már megyünk is tovább. Az eső úgy tűnt végre megáll és kiérünk az eső felhőkből, de a tengerpartra kiérve láttam, hogy ez hiú ábránd volt. Így az, az napra szóló városnézés halasztásra került és egyből a szállást vettük célba. Miután a szállásunkat elfoglaltuk, ami a kis tengerparti falu egyik eldugott utcáján volt, lementünk a partra hogy beüljünk valamit enni. Az éttermek a part mellett voltak, szép kilátással a tengerre. A hangulatos kajálás után egy jó fürdés következett a szálláson, hogy átmelegedjünk. És közben az eső is elállt, így kimentünk a városba sétálni, felfedezni a helyet. Piran egy igazi kis régi halászfalu, nagyon sok kis szűk sikátorral. Az utcáin maximum csak gyalog lehet közlekedni, vagy egyes helyeken robogóval. Az utcák elég szűk kis sikátorok sokaságából épül fel, Néhol olyan érzése van az embernek, hogy felül a tető összeér. Az ide látogatók az autójukat a város előtti parkolóházban rakhatják le, ezzel próbálják orvosolni a parkolási gondokat. A városban nincsenek nagy távolságok, a parkolótól a félsziget vége 15 perc gyalog. A parton sétálva a napfényben kezdtem érezni az a nyugodt csendes légkört, ami körbe vett. Jó volt végre kiszabadulni a mindennapokból. A város nem nyaraló túrizmusra épül, ezért itt tényleg a pihenésé volt a hangsúly. Nincs diszkó, csak éttermek borozók. És ehhez igazodik természetesen a hely hangulata is. A város felett van egy templom és egy várrom ahonnan belátni az egész környéket és a városra is gyönyörű kilátás tárul.
Másnap: Reggel 8kor összeszedtük a cuccainkat és tovább indultunk, hogy behozzuk az esős idő miatt kiesett városlátogatásokat. Elsőre Izolában álltunk meg egy rövid időre. A hangulata hasonló Piánéhoz de nincs domb és kicsit kisebb is. Összefutottunk ott barátom egy ismerősével, aki itt vett egy házat. Hát ide nyaralót venni….meg is értem. Ide talán még én is leköltöznék. :D
A következő megálló Koper volt, ami egy teher kikötő. És milyen mákunk volt, épp ott állomásozott egy óceánjáró a kikötőben :D. Jó mondjuk a tankhajókat és a konténer hajókat kitakarta, de ez így sem volt rossz. Kisebb terelés volt az óceánjáró miatt, de e miatt felmásztam az egyik dombra és onnan csináltam pár olyan képet, ami szintben volt a hajóval. Az épületek nagyon modernek, és nem szemetes a város, a körforgalmakban óriási szökőkutak terülnek el.
Ez után átmentünk Olasz országba Trieste be. Az út közvetlenül a tengerparton vezet végig, egy karnyújtásnyira a tengertől utaztunk. Az út egyik felén szikla aztán fák majd a szalag korlát a másik oldalon az út szélétől 2m re tenger szinte szintben a vízzel.
Gyönyörű út! A rakparton leraktuk a motorokat, és elindultunk először a parton a kikötőt megnézni, majd a város belső részeit megnézni. Itt is nagy tisztaság és rendezett környezet fogadott. Az olasz virtus nem annyira erős, habár közlekedésben semmi sem számít, se a sebesség korlátozás se a piros lámpa. Baleset ne legyen az a lényeg. A belváros sétáló utcái és a terek szépen kirakott márványozott vagy térköves területek, rengeteg helyen egy-egy híresebb ember szobra. A kövezésben nincsenek fém lefolyók, a kő vagy márvány van bemarva, hogy elvezesse, a vizet a végein meg be van vágva hogy le follyon a víz a csatornába. Nagyon elegáns megoldás. Beültünk egy kávézóban egy kicsit felfrissülni, a rendelt italok mellé ajándékba kaptunk egy tál chipset is ajándékba. Igen kedves meglepetés volt. Közben elnézegettem az helyi embereket, hogy teljes nyugalommal ballagnak, ücsörögnek, beszélgetnek és kávéznak. Nincs az a rohangálás, mint ide haza. Nyugodtabban élnek ott az emberek, legalábbis látszatra mindenképp.
Ezt le tudva tovább is indultunk kanyarogni a tengerparton kicsit a Miramare –i kastélyig. A kastély közvetlen a tenger partján található Trieste től nem messze. És oda is gyönyörű út vezet. A kastély előtt a parton lehet parkolni, persze pénzért be is lehet menni, de csak egy 400m es sétát lehet megspórolni, ezt csak nagyon lustáknak van. A bejárattól árnyékos erdős ösvény vezet a kastélyhoz. A kastély előtti téren szökőkút foglal helyet, a másik oldalon a tenger elég magas sziklafallal, mellette egy külön bejáratú hajó kikötő van és természetesen tartozik hozzá egy erdős kert rész sok árnyékkal, szökőkúttal. A kastély nem túl nagy, de oda már csak pénzért juthat be az érdeklődő, de mivel sietős volt az utunk így oda már nem mentem be. Indulás volt tovább, irány Grado.
Az út magasra vitt a szikla közepén, de a tenger mellett haladt tovább, nagyon szép kilátással a tengerre. Ekkor már rendesen tűzött a nap így igyekeztünk mielőtt odaérni Gradoba. Az első utunk a tengerpartra vitt. Furcsa volt, mert még nincs főszezon, de a motoros parkoló fullon volt, mind a 3. Kerestünk egy helyet a fa alatt az árnyékban, majd gyors átöltözés és a homokos parton 50 méter után ott volt a víz. Nem volt talán fél perc és már nyakig voltam a vízben, gyorsan le is hűltem a nagy meleg után. Épp az apály időszakot fogtuk ki, kicsit olyan Balaton déli party hangulatú volt. A víz lassan mélyült, hosszan be lehetett sétálni, amíg kellő mély lett a tenger.
A homokos tengerpart miatt a víz zavaros és nem lehet lelátni az aljára. Nem volt olyan borzasztóan meleg a víz, de a nap hétágra sütött és mikor kijöttem nagyon gyorsan száradtam. Egy jó tanács, ha megyünk nyaralni előtte, nézzük meg hogy a tavalyi fürdőruha jó e még :D Hát én sokat fogytam az egy évvel ezelőtti magamhoz és a csípőm még úgy, ahogy megtartotta a nadrágot, de érdekesen mutatott :P Amikor végre kifürdőztem magam bementünk a városba, hogy azt is megnézzük és csinálok pár fotót, illetve már jó lett volna enni is valamit. Kerestünk olyan vendéglőt ahol pizza és halétel is volt, mert ezt általában külön kezelik.
De kiderült, hogy nem fogunk enni, mert ők most sziesztáznak, így éhes gyomorral vágtunk neki a hazafelé vezető útnak. Hazafelé még megálltunk Trojane ban egy fánkra meg üdítőre, mert addigra már majdnem éhen és szomjan haltam. Kicsit pihentünk szusszantunk, és indultunk is tovább.
Éjfél volt mire Magyar országra értünk, Körmendig egy úton majd ott mindenki megindult a saját kis ágya felé haza, de fejben még ott voltunk kint és már tervezgetjük, hogy hova megyünk legközelebb.
1 biztos, tengerparton fogunk motorozni és tengerben lubickolni. A kimaradt tintahal vacsorámat is be fogom pótolni:D Aki teheti, menjen el nézze meg ezeket a helyeket, nagyon hangulatos helyek voltak az úti célban.
Különösen ajánlom Piran Miramare-t és Grado-t (persze ha valaki elmegy ezekre a helyekre, akkor már a többi is útba esik)
